A dongalábas csecsemők/gyermekek kezelése folyamán sokszon gondoltam arra, hogy de jó is volna elmenni oda, ahol Ignacio Ponseti dolgozott, ahol a technikáját kidolgozta, formába öntötte. Olyan jó lenne elmenni a forráshoz... Alig egy héttel azután, hogy ezt megfogalmaztam magamnak e-mailben meghívást kaptam, hogy amennyiben az időmből erre áldozni tudok 2-3 hét erejéig menjek ki az Egyesült Államokba, Iowa Citybe. Úgy, akkor és annyi időre amennyire nekem megfelel. Nem haboztam elfogadni és néhány levélváltás után el is dőlt hogy ez év októberében utazok.
Nos itt vagyok, a napi munkában részt veszek, sajnos az ismert szigorú egészségügyi szabályozás miatt "csak" megfigyelőként. Itt tartózkodásom alatt részt veszek a járóbeteg szakrendeléseken, a műtéti tevékenységben és az oktatásban. Jó látni, hogy amit elkezdtem és ahogy elkezdtem az jó volt. Biztosan voltak nehéz periódusok, és persze az ellenszél sem kedvezett mindenben, de összességében helyesen tettem amit tettem. A kezelések alatt sok olyannal szembesültem, amivel nem tudtam mit kezdeni. A kezdeti optimizmusomat követően persze az első visszaesések elkezdtek szállingózni. Ezeknek a kezelésében pedig nem volt gyakorlatom, ezért ilyen esetben visszatértem a már ismert - többnyire operatív - útra. Persze a számok, úgy látom engem igazolnak, s a tavalyi kongresszuson bemutatott 18%- os visszaesési ráta nemzetközileg is teljesen elfogadott mennyiségnek tekinthető. Amit itt látok, az elsősorban azt erősíti meg bennem, hogy a visszaesések ismételt gipszeléssel jól kezelhetők, még akkor is, ha az műtéti kezelést követően jelenik meg. Erről nemzetkőzi szinten nagyszámú eredményt közöltek. Ez lényegesen több munkát jelent természetesen, több gipszelést, nagyobb energiaráfordítást. És persze kitartást és elkötelezettséget. Ami legfontosabb tanulság, hogy egyedül nekem ez nem megy. De ezen nem feltételenül csak a többi orvoskollegámmal, hanem a szülőkkel együtt tudok változtatni. Létezik egy szervezet itt, a nevük Ponseti International Association, röviden PIA amely azért jött létre hogy összefogja az orvosokat, biztosítsa a továbbképzéseket és gyűjtse a meggyógyított/kezelt betegek adatait egy nemzetközi regiszterbe. Egyszersmind tájékoztató anyagot ad a szülők kezébe, valamint fórumot teremt az információcserére. A korábban általam már bemutatott tájékoztató sajnos jelenleg csak angol nyelven érhető el. Jó egy évvel ezelőtt elkezdtem lefordítani, de sajnos idő hiányában fel kellett adnom a fordítást. Remélem ittlétem alatt elegendő energiát tudok gyűjteni a folytatáshoz is. A szülők összehozása nagyon jó ötletnek tűnik. A jelenlegi internetes korszakban ez nem okozhat nehézséget. Bár nem vagyok családias viszonyban sem a Facebook sem a Twitter - internetes portállal, mégis jó ötletnek tűnhet ezeken létrehozni a fenti közösségeket.
