2014. március 18., kedd

Egy hét gipsz - egy hét torna... ez is Ponseti módszer?

Mostanában sok szülőtől hallom és orvosi leletekben olvasom azt, hogy több héten át gipszelték a csecsemő lábát és a menetrend olyan volt, hogy egy-két hét gipszelés után egy hetet szabadon hagyták a lábat majd folytatták a gipszelést. Sajnos ez egyetlen esetben sem segíti a láb javulását. Amiért ezt alkalmazzák, gondolom a láb folyamatos gipszelésétől való félelem, melyet a szülők aggódó kérdései "nem fog a kis lába beduzzadni a zárt gipszbe?" csak felerősítenek. Akit mélyebben érdekelnek a részletek, annak egy kis elméleti magyarázatot fűznék hozzá az alábbiakban.

A dongalábnál az ínak és izületi szalagok feszessége tartja fent a deformitást. Ponseti felismerte, hogy az ínak és az izületi tok alkotóelemei kölönbőző jellegűek. Az ínak (balra) egyenes, nem nyújtható, a szalagok hullámos (jobbra lent), nyújtható kötőszöveti rostokból állnak. A folyamatos, szünet nélküli gipszelés lényege éppen az elért helyzet megtartása mellett továbbhaladni a korrekcióval. Ez azért lehetséges, mert az izületi szalagok olyan hullámos kötőszöveti rostokból állnak, mely a gipszelés alatt a feszülésnek megfelelően megnyúlnak, kisimulnak és 5-7 nap gipsz mellett ismét hullámossá kéesek válni, most már a szalag új, megnövekedett hossza mellett. Ezzel az új hosszal dolgozunk a gipsz levétele utáni finom átmozgatással, majd  a  következő gipsszel ismét egy nyújtott és ezért a szalagok "kivasalt" helyzetét hozzuk létre. Az Achilles-ín éppen a fentiek miatt kerül átvágásra, hiszen maga az ín nem, vagy alig nyújtható elemekből áll. 
Ha a gipszelést, azaz az állandó feszülést egy hétre feladjuk, és csak tornáztatjuk - a legjobban "hajtott" eseteknél is mondjuk napi egy alkalommal, a szövetek nem az új hossz mellett hullámosodnak, hanem finoman visszaállnak - mint egy expander - az eredeti helyzetbe. Ezért nem érdemes levenni egy hétre a gipszet. Vannak persze olyan helyzetek, feltörés, duzzadás, amikor ezt tudva szünetet hagyunk - de ez semmiképpen nem a napi rutin része. A Ponseti-technika - mely jelenleg a leghatékonyabb  módszer a dongaláb kezelésére - éppen a fenti elmélet miatt nem hagy lényegi szünetet a két gipsz között. A láb a folyamatos gipszelések alatt biztosan nem fog elsorvadni, nem fog az izomzat eltűnni és nem fog a gyermek mozgásfejlődése kárt szenvedni. Ezek azok a fontos részletek, amiket a szülőkkel megosztva igazán partnerré,  és ezáltal a hatékony kezelés legfontosabb elemévé válhatnak.

2013. szeptember 15., vasárnap

Ponseti International Association, Heim Pál Gyermekkórház: Ponseti Haladó Kurzus

2013. szeptember 9-10-én a Ponseti International Association és a Heim Pál Gyermekkorház Ortopéd oszályának közös szervezésében kórházunkban került megrendezésre egy, a dongaláb kezeléssel foglalkozó gyakorlati kurzus.
A tanfolyamot a módszer nemzetközileg elismert szaktekintélye, José Morcuende (Iowa City, USA) vezette. Az orvos, aki közvetlenül Ponsetitől tanulta a technikát, hiszen közel 20 évig dolgoztak együtt a leghitelesebb követőnek számít.
A horvát, bosnyák, grúz és örmény kollegák mellett a budapesti, szegedi és debreceni egyetem munkatársai, valamint a Heim Pál Gyermekkórház Ortopéd osztályának orvosai vettek részt. A kétnapos kurzus első napján a gipszelés alapelveit ismételtük át, a második napon problémás eseteket vitattunk meg. Az esetbemutatás során néhány, általam kezelt kérdéses esetet is bemutattam. Az esemény gyakorlati része, amely során dongaláb-modelleken gyakoroltuk a gipsztechnika részleteit mindenki számára különösen előremutató volt. 
Mivel a nehezen kezelhető esetek kialakulása a gipszelés szabályainak pontos betartásával sokszor elkerülhető, ezért ennek begyakorlása különösen fontos része a Ponseti-technikának.
Emellett fontos az is, hogy hiteles legyen a technika alkalmazása. Ha ugyanis olyan  - akár más területen kiváló szakember - végzi is azt,  aki nem járatos benne, vagy csak nem tud elegendő időt szánni rá, úgy munkája által a szakma és a betegek számára is hitelteleníti a módszert.
Köszönet az osztályt támogató Ép-Kéz-Láb alapítványnak, mely anyagilag segítette a rendezvény szervezését, az osztály orvosainak és minden dolgozójának, akik segédkeztek a kurzus lebonyolításban, valamint az Intézet vezetőségének, akik lehetővé tették azt.




2013. szeptember 8., vasárnap

Ponseti tanfolyam José Morcuendével Budapesten

Szeptember 9-től 2 napon át a Heim Pál  Gyermekkórházban nemzetközi haladó Ponseti-kurzust szervezünk. A "haladó" kifejezés ebben az esetben azt jelenti, hogy nem a Ponseti-technika alapjait mutatja be az előadó,  hanem a nehezen kezelhető, mások által sikertelenül kezelt, visszaromló vagy elhanyagolt kis betegek sikeres kezelési módjaiba nyerhetünk bepillantást. Sajnos nálunk a szervezést sem szervezőiroda sem titkárnő nem segíti, hanem minden kicsit az én dolgom.... Ez azonban most inkább örömmel tölt el, ugyanis mindennél jobban megtapasztaltam a körülöttem dolgozó kollegák, kis dongalábas betegeim és szüleik segítségét. Így lett jegyzetfüzet, toll és névjegykártyatartó, így lett  terem, gyakorlati helység, megfelelő gipsz és büfé is.  S mivel holnap kezdődik, egyenlőre csak izgulok, mert mondanom nem kell, mennyi nemzetközi rendezvényt szerveztem eddig... Remélem ez a továbbképzés segít abban, hogy a dongalábas betegek legyenek bármelyik szegletében Magyarországnak megkaphassák a jelenleg leghatékonyabbnak tartott kezelést, amennyiben ebben ők is partnerek akarnak lenni. Örülnék, ha Debrecenben és Szegeden is tovább folyna a tudatos építkezés ez ilyen betegek kezelésének megszervezésével kapcsolatban.


2012. október 12., péntek

Amerikai tanulmányút

A dongalábas csecsemők/gyermekek kezelése folyamán sokszon gondoltam arra, hogy de jó is volna elmenni oda, ahol  Ignacio Ponseti dolgozott, ahol a technikáját kidolgozta, formába öntötte. Olyan jó lenne elmenni a forráshoz... Alig egy héttel azután, hogy ezt megfogalmaztam magamnak e-mailben  meghívást kaptam, hogy amennyiben az időmből erre áldozni tudok 2-3 hét erejéig menjek ki az Egyesült Államokba, Iowa Citybe. Úgy, akkor és annyi időre amennyire nekem megfelel. Nem haboztam elfogadni és néhány levélváltás után el is dőlt hogy ez év októberében utazok. 
Nos itt vagyok,   a napi munkában részt veszek, sajnos az ismert szigorú egészségügyi szabályozás miatt  "csak" megfigyelőként. Itt tartózkodásom alatt részt veszek a járóbeteg szakrendeléseken, a műtéti tevékenységben és az oktatásban. Jó látni, hogy amit elkezdtem és ahogy elkezdtem az jó volt. Biztosan voltak nehéz periódusok, és persze az ellenszél sem kedvezett mindenben, de összességében helyesen tettem amit tettem. A kezelések alatt sok olyannal szembesültem, amivel nem tudtam mit kezdeni. A kezdeti optimizmusomat követően persze az első visszaesések elkezdtek szállingózni. Ezeknek a kezelésében pedig nem volt gyakorlatom, ezért ilyen esetben visszatértem a már ismert - többnyire operatív - útra.  Persze a számok, úgy látom engem igazolnak, s a tavalyi kongresszuson bemutatott 18%- os visszaesési ráta nemzetközileg is teljesen elfogadott  mennyiségnek tekinthető. Amit itt látok, az elsősorban azt erősíti meg bennem, hogy a visszaesések ismételt gipszeléssel jól kezelhetők, még akkor is, ha az műtéti kezelést követően jelenik meg. Erről nemzetkőzi szinten nagyszámú eredményt közöltek. Ez lényegesen több munkát jelent természetesen, több gipszelést, nagyobb energiaráfordítást. És persze kitartást és elkötelezettséget. Ami legfontosabb tanulság, hogy egyedül nekem ez nem megy. De ezen nem feltételenül csak a  többi orvoskollegámmal, hanem a szülőkkel együtt tudok változtatni. Létezik egy szervezet itt, a nevük Ponseti International Association, röviden PIA amely azért jött létre hogy összefogja az orvosokat, biztosítsa a továbbképzéseket és gyűjtse a meggyógyított/kezelt betegek adatait egy nemzetközi regiszterbe. Egyszersmind tájékoztató anyagot ad a szülők kezébe, valamint fórumot teremt az információcserére. A korábban általam már bemutatott tájékoztató sajnos jelenleg  csak angol nyelven érhető el.  Jó egy évvel ezelőtt elkezdtem lefordítani, de sajnos idő hiányában fel kellett adnom a fordítást. Remélem ittlétem alatt elegendő energiát tudok gyűjteni a folytatáshoz is. A szülők összehozása nagyon jó ötletnek tűnik. A jelenlegi internetes korszakban ez nem okozhat nehézséget. Bár nem vagyok családias viszonyban sem a Facebook sem a Twitter - internetes portállal, mégis jó ötletnek tűnhet ezeken létrehozni a fenti közösségeket.

2012. augusztus 6., hétfő

Ponseti tanfolyam Győrött

Idén júniusban a Magyar Ortopéd Társaság éves gyűlésén Győrött a Gyermekortopéd Szekció szervezésében 2 napos Ponseti-kurzus kerül megrendezésre.
Angliából két hölgy jött Magyarországra, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket adjon a jelentkezőknek. Az érdeklődők és jelenlevők száma (61 fő) már önmagában jelzés értékű volt. Az külön öröm volt számomra látni, hogy az orvos-résztvevőkön kívül gyógytornászok, ortopéd műszerészek is jelen voltak, hiszen nélkülük  alig elképzelhető a tehnika alkalmazása.  Nem azt mutatta, hogy van néhány "elvetemült", aki nem ódzkodik más technikát alkamazni, mint amit már 40 éve használunk. Azt jelezte, hogy van remény, nemcsak  a kezeink alatt tanuló mostani kezdő gyermekortopéd újoncok, hanem idősebbek, nagy tapasztalattal rendelkező kollegák is  érdeklődnek...
És ez az érdeklődés igen-igen fontos.  Amikor 2005-ben egy külföldi tanulmányútról hazaérkezve Terebessy Tamás barátommal elhatároztuk, hogy ezt a technikát Magyarországon elkezdjük alkalmazni, idősebb kollegáink közül alig néhányan támogattak, legtöbben hűvös kívülállással szemlélték tevékenységünket.  Nagyon igyekeztem, hogy az ügy nehogy a személyemet érintő viták kereszttüzében elbukjon. Fiatalon persze hevesen tudjuk védeni vélt igazunkat, visszanézve a hangvételben, amivel érveltem vagy védtem nézeteimet bizonyosan többször hibáztam. De sok erőt adott az, hogy már szinte minden országban ajánlott kezelési metódusnak minősítették a módszert. Anyagi értelmeben is nagyon sok minden hiányzott hozzá, de megteremtettük, amit lehetett, kértünk, tárgyaltunk ha kellett, ellenálltunk, ha arra volt szükség, beszereztük a kellékeket. Kitartásunk miatt is egyre többen álltak "mellénk", de botorság lenne azt hinni, hogy csak ez volt az oka.  Egyre nagyobb támogatást jelentettek a külföldi irodalomban megjelent cikkek, amik igazából a technika itthoni elterjedésének alapját képezték. 2011-ben már több mint 100 esetről számoltunk be, sikerrel. Most 2012-ben pedig az egész gyermekortopéd közösség részt vett a rendezvényen. Személyes elégtétel - azt hiszem igen, de sokkal több is annál. Mit jelent ez? A személyes jóérzés felett mindenképpen egy jó ügy győzelmét. A saját személyünk háttérbe állításával egy - a gyermekek számára, hiszem hogy jobb és egyszerűbb - új módszer elterjedését.
Ezúton is köszönöm minden kollegámnak - aki támogatott - a segítséget; a betegeim szüleinek, akik hittek és remélem a mai napig is hisznek bennem, a bizalmat.  A kezelt csecsemőknek - idősebbje most 7 év körüli lehet - akik újra és újra erőt adtak minden egyes gipszeléshez és ehhez szükséges tanuláshoz a jelenlétet és az elfogadást.
Bízhatunk benne, hogy néhány év múlva ezt a modern technikát a legtöbb nagy magyar gyógyító központban sikerrel fogják alkalmazni a betegek gyógyulására. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a folymatnak résztvevője, alakítója lehettem és lehetek a jövőben is.

2012. március 13., kedd

Dongalábas "menetrend"

Az alábbiakban egy általam alkalmazott menetrenden keresztül szeretnék konkrét információt  adni  a kezelés folyamatáról


16-18. terhességi héttől  a szülésig: információnk van gyakran a kisbabánk várható lábtartási rendelenességről - teendő nincs


1. nap:
 láthatóvá válik az eltérés, még nem tudjuk mennyire súlyos, de azt igen hogy esetleg minden rendben van és az Ultrahangos hál'istennek tévedett vagy pedig valóban van deformitás. Ez utóbbi esetben még mindig nincs teendő

2. nap-2. hét:
Személy szerint én nem erőltetem a "lehető legkorábban gipszeljünk" elvet- azaz 3-4 naposan nem rakok fel gipszet. A csecsemő és édesanyja illetve édesapja barátkozzon az újszülöttel, alkalmazkodjon egymáshoz, és az édesanya - ha minden rendben van - kezdjen el szoptatni


2. hét
Az első talalkozás: Ha korábban volt módunk talalákozni, akkor gipszelés indul. Ha ez az első talákozás, akkor mindenképpen egy megbeszélés szükséges a további teendőkről


3. hét - 8.-10. hét
Folyamatos gipszkezelés, lépésről lépésre korrigáljuk a deformitást. A gipszek között annyi szünet van ameddig finoman átmozgatom a  lábat.

8.-12. hét ha elértük a korrekciót, akkor abdukciós sínbe kerül a csecsemő lába, ha nem, akkor  a gipszelést folytatjuk.


3. hónap.
Amennyiben műtét javasolt, elvégezzük azt. Műtét után 3-4 hét gipszelés - általában  egy vagy két gipsz - szükséges, ekkor a gipsz 3 hétig is fent lehet a lábon.

4. hónaptól abdukciós sín hordás  éjjel nappal minimum 3 hónapig de lehetőség szerint addig amíg a baba nem kezd el járni.

9-12 hónapos kortól éjszakai sínhordás 3 éves korig

Kezdetben 3 hónapos találkozási szünetekkel azaz 12-15-18-21 hónapos korban, később - rendben levő láb esetén 1/2 évente 6 éves korig

2012. február 12., vasárnap

Az információ fontossága a szülés előtt...

A dongaláb kezelését mindig is mondtuk, hogy mihamarabb el kell kezdeni. Ebben soha nem is volt vita. A kérdéssel kapcsolatos polémiák ez után kezdődtek. Most szeretenék elmenni egy kicsit az időtengelyen a másik irányba. Vajon mit is lehet tenni a születés előtt... lehet-e valamit változtatni a helyzeten, vagy egyáltalán nem fontos a tudat hogy a pocakban lakó kisbabának dongalába van? 
Tenni egyenlőre nem tudunk sokat, ami viszont szerintem fontos, hogy a kismamákat tájékoztassuk arról mi is várható, mire kell számítani a szülés után. Amikor ugyanis a baba megszületik és az anyukával közlik, hogy a kicsi dongalábas általában az ezt követő 48 óra lázas telefonálásban és internetböngészéssel telik el nemcsak az anya hanem az egész rokonság részéről.
Abban az időszakban tehár amikor egyedül a kicsire lehetne és kellene figyelni (ez alatt persze nem csak az első 48 órát értem) pánikszerűen igyekszenek kapaszkodót találni és megnyugodni. Aki végigélte az első baba szoptatáshoz kapcsolódó aggódást/depressziót - akár anyaként, akár apaként felesége támogatása révén- tudja, hogy ehez nem hiányzik semilyen plusz teher.
A múlt héten egy kedves gyógytornász hallgató jelezte, hogy szándékában áll elkészíteni egy ilyen tanácsadó füzetet nevekkel, címekkel, tanácsokkal. Hiánypotló lenne. Nagyon jó ötletnek tartom