Idén júniusban a Magyar Ortopéd Társaság éves gyűlésén Győrött a Gyermekortopéd Szekció szervezésében 2 napos Ponseti-kurzus kerül megrendezésre.
Angliából két hölgy jött Magyarországra, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket adjon a jelentkezőknek. Az érdeklődők és jelenlevők száma (61 fő) már önmagában jelzés értékű volt. Az külön öröm volt számomra látni, hogy az orvos-résztvevőkön kívül gyógytornászok, ortopéd műszerészek is jelen voltak, hiszen nélkülük alig elképzelhető a tehnika alkalmazása. Nem azt mutatta, hogy van néhány "elvetemült", aki nem ódzkodik más technikát alkamazni, mint amit már 40 éve használunk. Azt jelezte, hogy van remény, nemcsak a kezeink alatt tanuló mostani kezdő gyermekortopéd újoncok, hanem idősebbek, nagy tapasztalattal rendelkező kollegák is érdeklődnek...
És ez az érdeklődés igen-igen fontos. Amikor 2005-ben egy külföldi tanulmányútról hazaérkezve Terebessy Tamás barátommal elhatároztuk, hogy ezt a technikát Magyarországon elkezdjük alkalmazni, idősebb kollegáink közül alig néhányan támogattak, legtöbben hűvös kívülállással szemlélték tevékenységünket. Nagyon igyekeztem, hogy az ügy nehogy a személyemet érintő viták kereszttüzében elbukjon. Fiatalon persze hevesen tudjuk védeni vélt igazunkat, visszanézve a hangvételben, amivel érveltem vagy védtem nézeteimet bizonyosan többször hibáztam. De sok erőt adott az, hogy már szinte minden országban ajánlott kezelési metódusnak minősítették a módszert. Anyagi értelmeben is nagyon sok minden hiányzott hozzá, de megteremtettük, amit lehetett, kértünk, tárgyaltunk ha kellett, ellenálltunk, ha arra volt szükség, beszereztük a kellékeket. Kitartásunk miatt is egyre többen álltak "mellénk", de botorság lenne azt hinni, hogy csak ez volt az oka. Egyre nagyobb támogatást jelentettek a külföldi irodalomban megjelent cikkek, amik igazából a technika itthoni elterjedésének alapját képezték. 2011-ben már több mint 100 esetről számoltunk be, sikerrel. Most 2012-ben pedig az egész gyermekortopéd közösség részt vett a rendezvényen. Személyes elégtétel - azt hiszem igen, de sokkal több is annál. Mit jelent ez? A személyes jóérzés felett mindenképpen egy jó ügy győzelmét. A saját személyünk háttérbe állításával egy - a gyermekek számára, hiszem hogy jobb és egyszerűbb - új módszer elterjedését.
Ezúton is köszönöm minden kollegámnak - aki támogatott - a segítséget; a betegeim szüleinek, akik hittek és remélem a mai napig is hisznek bennem, a bizalmat. A kezelt csecsemőknek - idősebbje most 7 év körüli lehet - akik újra és újra erőt adtak minden egyes gipszeléshez és ehhez szükséges tanuláshoz a jelenlétet és az elfogadást.
Bízhatunk benne, hogy néhány év múlva ezt a modern technikát a legtöbb nagy magyar gyógyító központban sikerrel fogják alkalmazni a betegek gyógyulására. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a folymatnak résztvevője, alakítója lehettem és lehetek a jövőben is.
