2021. július 12., hétfő

Munkahelyváltás

Mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor már elég tapasztalata van, hogy belekezdjen valami önállóba és még elég fiatal (-nak érzik magát) ahhoz, hogy  váltson. Nekem most jött el ez a pillanat.Talán többen már hallották a hírt, ezért hivatalosan is megerősítem, hogy 2021. szeptember elsejétől a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetből a Semmelweis Egyetem Ortopéd Klinikájára megyek át dolgozni. Ott terveim szerint folytatom a dongalábas gyermekek ellátását, kontrollálását, miközben a Heim Pálban is megmarad a  Ponseti Centrum intézménye és a kollegáimmal való konzultációs lehetőség. Elérhetőségeim (telefon, email) nem változnak, a klinikai időpontkérési lehetőségekről augusztusban tudok többet írni. Minden betegem, aki a Heim Pál kórházhoz ragaszkodik, ott továbbra is korrekt ellátásban részesül. Dongaláb irányú munkám folytatásának irányítója ott dr. Ráskai Csaba adjunktus, Körmendi Zoltán valamint Cs.Frank László főorvosok lesznek. Legyenek hozzájuk bizalommal úgy, ahogy én is maximálisan megbíztam és megbízom bennük. Magánrendelésemen a váltás alatt a szokott rendben folyik a betegellátást. Kérem az átmeneti idő nehézségeiért a megértésüket és türelmüket.




2020. november 26., csütörtök

Sínhordási idő és annak csökkentése a kezelés során...

A dongalábas betegek sínhordási idejének a protokollja a kifejlesztés óta (1946) némileg változott.
Ponseti maga 3 hónapig tartotta a teljes 23 órás hordást, majd éjszakai + nappali alváskori hordásra váltott végül járáskezdéstől három éves korig csak éjszaka hordatta.

Jelen gyakorlatunk nem protokollszerű, sajnos!  De gondoljunk bele egy 3 hetesen kezdett 2500 gr. születési súlyú csecsemő sínhordása mennyire összehasonlítható  egy 6 hónaposan kezelést kezdett 8-10 kg-os csecsemővel, vagy egy erősen hipotón baba 17 hónapos járáskezdése egy “koraérett":-)), járóképes 9 hónaposéval… De végülis a protokoll azért van, hogy indokolt esetben el lehessen térni tőle, tehát érdemes ezt meghatározni.  Alapesetben a kezelés menete a következő:

I.  Gipszelés kezdése 3-4 hetes korban, a gipszelés időtartama átlagosan 6 hét 
II. Achillotomia 9-10 hetesen
III. Gipszelés Achillotomia után (3 hét)
IV. Sínhordás kezdete

Ekkor a csecsemő 13-14 hetes
Optimális esetben a sínhordás kezdete 3 hónapos kor körül van, a sínhordás nálam a következőképpen néz ki, azaz erre számíthatnak ha gyermeküket kezelem: 

1. időszak:  folyamatos, minimum 23 óra sínhordás a gipszlevétel követő 3 hónapban
2. időszak:  6 hetes váltásokkal 1-1, 2-2, 3-3, 4-4 óra hordási szünettel jussunk el 1 éves korig a 16 óra hordásig
3. időszak: éjszakai és nappali alváskori hordás18 hónapos korig, illetve amíg a gyermek alszik nappal is
4. időszak: csak éjszakai hordás 6 éves korig 


Az ettől való eltérés számos tényező befolyásolja

- mozgásaktivítás: a sín nem csökkenti az aktivítást számottevően és bizonyítottan nem késlelteti a mozgásfejlődést, a gipsz késleltetheti, de az elhagyhatatlan. Ebben van a legnagyobb szórás. Az aktívabb gyermeknél hamarabb is szabadítunk fel időt, a passzívabb gyermekeket könyebben hagyjuk protkoll szerint 
- a korrekció sikeressége: a “nehéz” lábakat lasabban hagyja “szabadulni” a kezelőorvos
- a kezelés kezdő időpontja: egy 8 hónaposan kezelésbe vett gyermek egyedi elbírálásban kell, hogy
részesüljön 
- születési súly, fejlettségi állapot, izomhypotonia
- alapbetegség - ez a visszalakulásra való hajlamot határozza meg pl. arthrogryposisos, szindrómás, atípusos dongaláb biztosan szigorúbb hordást és lassabb hordási időcsökkentést jelent 

Az abdukciós sínezet méretezéséről

Több levelet és kérdést kaptam az abdukciós eszközök sínméretével kapcsolatban, amire szeretnék is reagálni. A kérdések mindig a sín kelleténél esetlegesen kisebb, rövidebb voltát firtatják.

 Az IOWA termék 1-2-3-as méretű sínekkel kerülnek kiszállításra, ami nem azonos a cipőcskék 000-s-tól kilences méretig tartó méretezésével, azaz egy sín méret több cipőméretet szolgál ki.A sín szélességét úgy kell megválasztan, hogy nagyjából a vállszélességnek feleljen meg. Ezt  a fenti  sín méretválaszték értelenszerűen nem tudja teljesen kielégíteni. A sín szűkebb voltának nincs olyan feltételezett vagy bizonyított káros hatása, ami miatt indokolt lenne az egész rendszer felülvizsgálata. A mozgásfejlődési elmaradásért, ha van ilyen, egész biztos nem a sín szélességének nem teljesen pontos mérete a felelős. Személyes véleményem szerint az alvásnál még komfortosabb is a kekenyebb sín.  Valóban az egyedi sínezetnél ( műanyag + aluminium), az eredeti Ponseti síneknél (Ponseti- Mitchell brace) és a hibrid megoldásoknál ( Tibax + műanyag) a sín mérete állítható, de ezekn megoldások mindegyikének van legalább  egy jelentős hátránya. Az egyedi sínek kifejezetten rigidek, merevek; a drága sínek - nehezen megfizethetőek; a TIBAX-ban nem lehet felállni stb. Emelett az IOWA sínekhez nincs is jelentős mennyiségű szabad sínkészletünk (bár beszerzés alatt áll)

Kérem ezekre a kontrollon kérdezzenek rá, mert egy 9 kilógrammos  6 hónapos gyermek (van ilyen!) nyilván  elgondolkodásra késztet minket is a sín méretet illetően.

2014. március 18., kedd

Egy hét gipsz - egy hét torna... ez is Ponseti módszer?

Mostanában sok szülőtől hallom és orvosi leletekben olvasom azt, hogy több héten át gipszelték a csecsemő lábát és a menetrend olyan volt, hogy egy-két hét gipszelés után egy hetet szabadon hagyták a lábat majd folytatták a gipszelést. Sajnos ez egyetlen esetben sem segíti a láb javulását. Amiért ezt alkalmazzák, gondolom a láb folyamatos gipszelésétől való félelem, melyet a szülők aggódó kérdései "nem fog a kis lába beduzzadni a zárt gipszbe?" csak felerősítenek. Akit mélyebben érdekelnek a részletek, annak egy kis elméleti magyarázatot fűznék hozzá az alábbiakban.

A dongalábnál az ínak és izületi szalagok feszessége tartja fent a deformitást. Ponseti felismerte, hogy az ínak és az izületi tok alkotóelemei kölönbőző jellegűek. Az ínak (balra) egyenes, nem nyújtható, a szalagok hullámos (jobbra lent), nyújtható kötőszöveti rostokból állnak. A folyamatos, szünet nélküli gipszelés lényege éppen az elért helyzet megtartása mellett továbbhaladni a korrekcióval. Ez azért lehetséges, mert az izületi szalagok olyan hullámos kötőszöveti rostokból állnak, mely a gipszelés alatt a feszülésnek megfelelően megnyúlnak, kisimulnak és 5-7 nap gipsz mellett ismét hullámossá kéesek válni, most már a szalag új, megnövekedett hossza mellett. Ezzel az új hosszal dolgozunk a gipsz levétele utáni finom átmozgatással, majd  a  következő gipsszel ismét egy nyújtott és ezért a szalagok "kivasalt" helyzetét hozzuk létre. Az Achilles-ín éppen a fentiek miatt kerül átvágásra, hiszen maga az ín nem, vagy alig nyújtható elemekből áll. 
Ha a gipszelést, azaz az állandó feszülést egy hétre feladjuk, és csak tornáztatjuk - a legjobban "hajtott" eseteknél is mondjuk napi egy alkalommal, a szövetek nem az új hossz mellett hullámosodnak, hanem finoman visszaállnak - mint egy expander - az eredeti helyzetbe. Ezért nem érdemes levenni egy hétre a gipszet. Vannak persze olyan helyzetek, feltörés, duzzadás, amikor ezt tudva szünetet hagyunk - de ez semmiképpen nem a napi rutin része. A Ponseti-technika - mely jelenleg a leghatékonyabb  módszer a dongaláb kezelésére - éppen a fenti elmélet miatt nem hagy lényegi szünetet a két gipsz között. A láb a folyamatos gipszelések alatt biztosan nem fog elsorvadni, nem fog az izomzat eltűnni és nem fog a gyermek mozgásfejlődése kárt szenvedni. Ezek azok a fontos részletek, amiket a szülőkkel megosztva igazán partnerré,  és ezáltal a hatékony kezelés legfontosabb elemévé válhatnak.

2013. szeptember 15., vasárnap

Ponseti International Association, Heim Pál Gyermekkórház: Ponseti Haladó Kurzus

2013. szeptember 9-10-én a Ponseti International Association és a Heim Pál Gyermekkorház Ortopéd oszályának közös szervezésében kórházunkban került megrendezésre egy, a dongaláb kezeléssel foglalkozó gyakorlati kurzus.
A tanfolyamot a módszer nemzetközileg elismert szaktekintélye, José Morcuende (Iowa City, USA) vezette. Az orvos, aki közvetlenül Ponsetitől tanulta a technikát, hiszen közel 20 évig dolgoztak együtt a leghitelesebb követőnek számít.
A horvát, bosnyák, grúz és örmény kollegák mellett a budapesti, szegedi és debreceni egyetem munkatársai, valamint a Heim Pál Gyermekkórház Ortopéd osztályának orvosai vettek részt. A kétnapos kurzus első napján a gipszelés alapelveit ismételtük át, a második napon problémás eseteket vitattunk meg. Az esetbemutatás során néhány, általam kezelt kérdéses esetet is bemutattam. Az esemény gyakorlati része, amely során dongaláb-modelleken gyakoroltuk a gipsztechnika részleteit mindenki számára különösen előremutató volt. 
Mivel a nehezen kezelhető esetek kialakulása a gipszelés szabályainak pontos betartásával sokszor elkerülhető, ezért ennek begyakorlása különösen fontos része a Ponseti-technikának.
Emellett fontos az is, hogy hiteles legyen a technika alkalmazása. Ha ugyanis olyan  - akár más területen kiváló szakember - végzi is azt,  aki nem járatos benne, vagy csak nem tud elegendő időt szánni rá, úgy munkája által a szakma és a betegek számára is hitelteleníti a módszert.
Köszönet az osztályt támogató Ép-Kéz-Láb alapítványnak, mely anyagilag segítette a rendezvény szervezését, az osztály orvosainak és minden dolgozójának, akik segédkeztek a kurzus lebonyolításban, valamint az Intézet vezetőségének, akik lehetővé tették azt.




2013. szeptember 8., vasárnap

Ponseti tanfolyam José Morcuendével Budapesten

Szeptember 9-től 2 napon át a Heim Pál  Gyermekkórházban nemzetközi haladó Ponseti-kurzust szervezünk. A "haladó" kifejezés ebben az esetben azt jelenti, hogy nem a Ponseti-technika alapjait mutatja be az előadó,  hanem a nehezen kezelhető, mások által sikertelenül kezelt, visszaromló vagy elhanyagolt kis betegek sikeres kezelési módjaiba nyerhetünk bepillantást. Sajnos nálunk a szervezést sem szervezőiroda sem titkárnő nem segíti, hanem minden kicsit az én dolgom.... Ez azonban most inkább örömmel tölt el, ugyanis mindennél jobban megtapasztaltam a körülöttem dolgozó kollegák, kis dongalábas betegeim és szüleik segítségét. Így lett jegyzetfüzet, toll és névjegykártyatartó, így lett  terem, gyakorlati helység, megfelelő gipsz és büfé is.  S mivel holnap kezdődik, egyenlőre csak izgulok, mert mondanom nem kell, mennyi nemzetközi rendezvényt szerveztem eddig... Remélem ez a továbbképzés segít abban, hogy a dongalábas betegek legyenek bármelyik szegletében Magyarországnak megkaphassák a jelenleg leghatékonyabbnak tartott kezelést, amennyiben ebben ők is partnerek akarnak lenni. Örülnék, ha Debrecenben és Szegeden is tovább folyna a tudatos építkezés ez ilyen betegek kezelésének megszervezésével kapcsolatban.


2012. október 12., péntek

Amerikai tanulmányút

A dongalábas csecsemők/gyermekek kezelése folyamán sokszon gondoltam arra, hogy de jó is volna elmenni oda, ahol  Ignacio Ponseti dolgozott, ahol a technikáját kidolgozta, formába öntötte. Olyan jó lenne elmenni a forráshoz... Alig egy héttel azután, hogy ezt megfogalmaztam magamnak e-mailben  meghívást kaptam, hogy amennyiben az időmből erre áldozni tudok 2-3 hét erejéig menjek ki az Egyesült Államokba, Iowa Citybe. Úgy, akkor és annyi időre amennyire nekem megfelel. Nem haboztam elfogadni és néhány levélváltás után el is dőlt hogy ez év októberében utazok. 
Nos itt vagyok,   a napi munkában részt veszek, sajnos az ismert szigorú egészségügyi szabályozás miatt  "csak" megfigyelőként. Itt tartózkodásom alatt részt veszek a járóbeteg szakrendeléseken, a műtéti tevékenységben és az oktatásban. Jó látni, hogy amit elkezdtem és ahogy elkezdtem az jó volt. Biztosan voltak nehéz periódusok, és persze az ellenszél sem kedvezett mindenben, de összességében helyesen tettem amit tettem. A kezelések alatt sok olyannal szembesültem, amivel nem tudtam mit kezdeni. A kezdeti optimizmusomat követően persze az első visszaesések elkezdtek szállingózni. Ezeknek a kezelésében pedig nem volt gyakorlatom, ezért ilyen esetben visszatértem a már ismert - többnyire operatív - útra.  Persze a számok, úgy látom engem igazolnak, s a tavalyi kongresszuson bemutatott 18%- os visszaesési ráta nemzetközileg is teljesen elfogadott  mennyiségnek tekinthető. Amit itt látok, az elsősorban azt erősíti meg bennem, hogy a visszaesések ismételt gipszeléssel jól kezelhetők, még akkor is, ha az műtéti kezelést követően jelenik meg. Erről nemzetkőzi szinten nagyszámú eredményt közöltek. Ez lényegesen több munkát jelent természetesen, több gipszelést, nagyobb energiaráfordítást. És persze kitartást és elkötelezettséget. Ami legfontosabb tanulság, hogy egyedül nekem ez nem megy. De ezen nem feltételenül csak a  többi orvoskollegámmal, hanem a szülőkkel együtt tudok változtatni. Létezik egy szervezet itt, a nevük Ponseti International Association, röviden PIA amely azért jött létre hogy összefogja az orvosokat, biztosítsa a továbbképzéseket és gyűjtse a meggyógyított/kezelt betegek adatait egy nemzetközi regiszterbe. Egyszersmind tájékoztató anyagot ad a szülők kezébe, valamint fórumot teremt az információcserére. A korábban általam már bemutatott tájékoztató sajnos jelenleg  csak angol nyelven érhető el.  Jó egy évvel ezelőtt elkezdtem lefordítani, de sajnos idő hiányában fel kellett adnom a fordítást. Remélem ittlétem alatt elegendő energiát tudok gyűjteni a folytatáshoz is. A szülők összehozása nagyon jó ötletnek tűnik. A jelenlegi internetes korszakban ez nem okozhat nehézséget. Bár nem vagyok családias viszonyban sem a Facebook sem a Twitter - internetes portállal, mégis jó ötletnek tűnhet ezeken létrehozni a fenti közösségeket.