Mostanában sok szülőtől hallom és orvosi leletekben olvasom azt, hogy több héten át gipszelték a csecsemő lábát és a menetrend olyan volt, hogy egy-két hét gipszelés után egy hetet szabadon hagyták a lábat majd folytatták a gipszelést. Sajnos ez egyetlen esetben sem segíti a láb javulását. Amiért ezt alkalmazzák, gondolom a láb folyamatos gipszelésétől való félelem, melyet a szülők aggódó kérdései "nem fog a kis lába beduzzadni a zárt gipszbe?" csak felerősítenek. Akit mélyebben érdekelnek a részletek, annak egy kis elméleti magyarázatot fűznék hozzá az alábbiakban.
A dongalábnál az ínak és izületi szalagok feszessége tartja fent a deformitást. Ponseti felismerte, hogy az ínak és az izületi tok alkotóelemei kölönbőző jellegűek. Az ínak (balra) egyenes, nem nyújtható, a szalagok hullámos (jobbra lent), nyújtható kötőszöveti rostokból állnak. A folyamatos, szünet nélküli gipszelés lényege éppen az elért helyzet megtartása mellett továbbhaladni a korrekcióval. Ez azért lehetséges, mert az izületi szalagok olyan hullámos kötőszöveti rostokból állnak, mely a gipszelés alatt a feszülésnek megfelelően megnyúlnak, kisimulnak és 5-7 nap gipsz mellett ismét hullámossá kéesek válni, most már a szalag új, megnövekedett hossza mellett. Ezzel az új hosszal dolgozunk a gipsz levétele utáni finom átmozgatással, majd a következő gipsszel ismét egy nyújtott és ezért a szalagok "kivasalt" helyzetét hozzuk létre. Az Achilles-ín éppen a fentiek miatt kerül átvágásra, hiszen maga az ín nem, vagy alig nyújtható elemekből áll. 
Ha a gipszelést, azaz az állandó feszülést egy hétre feladjuk, és csak tornáztatjuk - a legjobban "hajtott" eseteknél is mondjuk napi egy alkalommal, a szövetek nem az új hossz mellett hullámosodnak, hanem finoman visszaállnak - mint egy expander - az eredeti helyzetbe. Ezért nem érdemes levenni egy hétre a gipszet. Vannak persze olyan helyzetek, feltörés, duzzadás, amikor ezt tudva szünetet hagyunk - de ez semmiképpen nem a napi rutin része. A Ponseti-technika - mely jelenleg a leghatékonyabb módszer a dongaláb kezelésére - éppen a fenti elmélet miatt nem hagy lényegi szünetet a két gipsz között. A láb a folyamatos gipszelések alatt biztosan nem fog elsorvadni, nem fog az izomzat eltűnni és nem fog a gyermek mozgásfejlődése kárt szenvedni. Ezek azok a fontos részletek, amiket a szülőkkel megosztva igazán partnerré, és ezáltal a hatékony kezelés legfontosabb elemévé válhatnak.
