A dongaláb kezelését mindig is mondtuk, hogy mihamarabb el kell kezdeni. Ebben soha nem is volt vita. A kérdéssel kapcsolatos polémiák ez után kezdődtek. Most szeretenék elmenni egy kicsit az időtengelyen a másik irányba. Vajon mit is lehet tenni a születés előtt... lehet-e valamit változtatni a helyzeten, vagy egyáltalán nem fontos a tudat hogy a pocakban lakó kisbabának dongalába van?
Tenni egyenlőre nem tudunk sokat, ami viszont szerintem fontos, hogy a kismamákat tájékoztassuk arról mi is várható, mire kell számítani a szülés után. Amikor ugyanis a baba megszületik és az anyukával közlik, hogy a kicsi dongalábas általában az ezt követő 48 óra lázas telefonálásban és internetböngészéssel telik el nemcsak az anya hanem az egész rokonság részéről.
Abban az időszakban tehár amikor egyedül a kicsire lehetne és kellene figyelni (ez alatt persze nem csak az első 48 órát értem) pánikszerűen igyekszenek kapaszkodót találni és megnyugodni. Aki végigélte az első baba szoptatáshoz kapcsolódó aggódást/depressziót - akár anyaként, akár apaként felesége támogatása révén- tudja, hogy ehez nem hiányzik semilyen plusz teher.
A múlt héten egy kedves gyógytornász hallgató jelezte, hogy szándékában áll elkészíteni egy ilyen tanácsadó füzetet nevekkel, címekkel, tanácsokkal. Hiánypotló lenne. Nagyon jó ötletnek tartom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése